author

Olaj Anett


„Az Istent szeretőknek minden javukra válik”

Katolikus feleség, négygyermekes családanya. Fiatalon átesett abortuszon és sok évvel később átélt egy csodás gyógyulást. Azóta küldetésének érzi, hogy az abortuszon gondolkodó és az azon átesett anyákon segítsen tanúságtételével és hitével. Az abortusz.hu oldal szerkesztője, a Ráhel Szőlőskertje gyógyító hétvége munkatársa és a József Szövetség alapítója.

„A nagy csapda éppen ez, mert akár a lányok, akár a szüleik azt hiszik, megnyomhatják a „reset” gombot, és visszamennek az időben ahhoz a ponthoz, amikor még ártatlanok voltak. Valójában ez nem következik be: a lány már így is anya marad, legfeljebb egy halott gyerek anyja. Ez az abortusz legnagyobb hazugsága.”

Ma – több generációt tekintve – minden magyar családot érint az abortusz fekélye. A legjobban a gyermekét abortuszban elvesztett anya szenved, de az apa, a nagyszülők, a megszületett testvérek is, akik a szakma szerint egyébként abortusztúlélőknek számítanak, mert tudat alatt úgy élik meg az életüket, hogy nem értik, miért nem ők kaptak halálos ítéletet a testvérük helyett. Ez a szenvedés vagy bűntudat sokszor láthatatlan: a nő nem ismeri fel, hogy az élete kátyúi, a betegségei a sok évvel ezelőtt átélt abortusz következményei.

Miért szégyen még mindig az abortusz, ha csak egy kis „rutin beavatkozás”?
Miként lehet továbblépni abból, amit sokan úgy éreznek, hogy már soha nem lehetnek boldogok?
Mit tehet az, aki ilyen szenvedést lát a környezetében?
Miért szól mindenkihez ez a probléma?