Lendvai Zoltán

---

Lendvai Zoltán az esztergomi ferences gimnáziumban járt, s ott látott először gördeszkát. Ugyanakkor ott tört össze benne a régi, klasszikus papkép. Addig úgy képzelte, nem is evilági figurák, hanem elvarázsolt alakok. Tanárai azonban óriási humorérzékkel és bölcsességgel megáldott papok voltak, akik szavára nem lehetett nem odafigyelni. Pappá végül huszonhat éves korában, 1991-ben szentelték. Már a győri főiskolás évei során kiment a játszóterekre, és egy-egy erőkézenállással kezdte a rendhagyó evangelizációját.

Az ötvenhárom éves, népszerű lelkipásztor huszonegy éve plébános Rédicsen. Tizenkét Zala megyei település tartozik a plébániájához. Előtte Körmenden volt káplán három évig, szintén három évig pedig Szombathelyen prefektus, kórházlelkész. Gördülő tudományát a Jóistennek és az örökölt géneknek tulajdonítja. Egyik nagyapja hetvenévesen még tekebajnokságokat nyert, édesapja országos bajnok volt százméteres futásban.

Az evangelizációt nem mindennapi módon – tulajdonképpen Néri Szent Fülöp és Bosco Szent János példáján át játékosan – megvalósító, a gyerekek figyelmét pillanatok alatt felhívni és jó darabig lekötni képes gördeszkás pap megjegyezte, a játék a leggyorsabb és legmélyebben szántó pedagógiai eszköz. 

„A jó géneknek hála olyan lazák az izmaim, hogy én csak keresztvetéssel szoktam bemelegíteni. Egyébként minden pap sportol: lovagolunk a szavakon, úszunk a munkában, néha elvetjük a sulykot. A hálóra (internet) – ami egyébként veszélyesebb, mint a gördeszka – azért merészkedem fel, mert ha az összes gyerek ott lóg, akkor a papnak mint jó pókpapának kell vigyázni a kis pókokra”